tündér

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtyndeːr]

Főnév

tündér

  1. Mesebeli lény, a régi nyelvben tüneményt, általában szellemlényt jelentett. Olykor melléknévként is használták "változékony, tünékeny" értelemben.
    "A népek fényes csalatásba merűlve imádtak, s a szent emberiség sorsa kezedbe került. Ám de te azt tündér kényednek alája vetetted." (Berzsenyi: Napóleonhoz)

Fordítások

Antonimák

Származékok