tündér
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez

Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈtyndeːr]
Főnév
tündér
- Mesebeli lény, a régi nyelvben tüneményt, általában szellemlényt jelentett. Olykor melléknévként is használták "változékony, tünékeny" értelemben.
- "A népek fényes csalatásba merűlve imádtak, s a szent emberiség sorsa kezedbe került. Ám de te azt tündér kényednek alája vetetted." (Berzsenyi: Napóleonhoz)
Fordítások
csábos mesebeli leány
|
|
Antonimák
Származékok
- tündéri
- (összetételek): tündérvilág