Mesebeli lény, a régi nyelvben tüneményt, általában szellemlényt jelentett. Olykor melléknévként is használták "változékony, tünékeny" értelemben.
"A népek fényes csalatásba merűlve imádtak, s a szent emberiség sorsa kezedbe került. Ám de te azt tündér kényednek alája vetetted." (Berzsenyi: Napóleonhoz)