tő

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈtøː]

Főnév

tő

1. Egy növény szárának az alsó része.
2. Egy fa törzsének az alsó része.
3. Egy szónak az összes elő- és utótagjától megtisztított része.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. finn tyvi, komi дiн.

Fordítások

Tartalom

angol: stem eszperantó: trunko észt: vars, tüvi finn: runko, tyvi héber: גִּבְעוֹל‎ hn holland: stam hn komi zürjén: дін (dïn)

latin: stirps nn lett: stumbrs hn macedón: страк hn (strak) német: Stamm hn, Stil hn, Stengel hn olasz: tronco hn orosz: ствол hn (stvol) örmény: ցողուն (cʿołun), կոթ (kotʿ) román: trunchi, tulpină nn szlovák: steblo sn

Származékok

• (összetételek): tőhangzó

Szókapcsolatok

• a haja tövéig elpirul