tő

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈtøː]

Főnév

tő

1. Egy növény szárának az alsó része.
2. Egy fa törzsének az alsó része.
3. Egy szónak az összes elő- és utótagjától megtisztított része.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. finn tyvi, komi дiн.

Fordítások

Tartalom

angol: stem (en) eszperantó: trunko (eo) észt: vars (et), tüvi (et) finn: runko (fi), tyvi (fi) héber: גִּבְעוֹל‎ (he) hn (giv'ól) holland: stam (nl) hn komi zürjén: дін (dïn)

latin: stirps (la) nn lett: stumbrs (lv) hn macedón: страк (mk) hn (strak) német: Stamm (de) hn, Stil (de) hn, Stengel (de) hn olasz: tronco (it) hn orosz: ствол (ru) hn (stvol) örmény: ցողուն (hy) (cʿołun), կոթ (hy) (kotʿ) román: trunchi (ro), tulpină (ro) nn szlovák: steblo (sk) sn

Származékok

• (összetételek): tőhangzó

Szókapcsolatok

• a haja tövéig elpirul