A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtyː]

Főnév

  1. fűzéshez, varráshoz, finom lyuggatáshoz, kis átmérőjű seb ejtéséhez, szúráshoz használt (általában) fém szerszám/eszköz.

Fordítások

Ragozás

ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset tűk
tárgyeset tűt tűket
részes eset tűnek tűknek
-val/-vel tűvel tűkkel
-ért tűért tűkért
-vá/-vé tűvé tűkké
-ig tűig tűkig
-ként tűként tűkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben tűben tűkben
-on/-en/-ön tűn tűken
-nál/-nél tűnél tűknél
-ba/-be tűbe tűkbe
-ra/-re tűre tűkre
-hoz/-hez/-höz tűhez tűkhez
-ból/-ből tűből tűkből
-ról/-ről tűről tűkről
-tól/-től tűtől tűktől
birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én tűm tűim
a te tűd tűid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
tűje tűi
a mi tűnk tűink
a ti tűtök tűitek
az ő tűjük tűik

Származékok