teríték

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtɛriːteːk]

Főnév

teríték

  1. (konyha) Az asztalon elhelyezkedő étel, ital, evéshez használatos eszközök.
  2. (vadászat) A vadászatok végén az apróvadakat egy helyre gyűjtik, ahol megadják nekik a végtisztességet.[1]

Fordítások

Jegyzetek

  1. Kovács László. Vadászlexikon. Budapest: Saxum Kiadó Bt., p. 148 (2002). ISBN 963 9308 50 1