vándor
Megjelenés
Kiejtés
- IPA: [ ˈvaːndor]
Főnév
vándor
- Olyan személy, aki valamilyen célból egyik helyről egy vagy több másik távoli helyre megy.
Származékok
- vándorlás, vándorló, vándorol
- (összetételek): vándorbot, vándorcigány, vándorcirkusz, vándorcirkuszos, vándorcsapat, vándordiák, vándordíj, vándoregér, vándorélet, vándorév, vándorgyűlés, vándorkagyló, vándorkaptár, vándorkereskedelem, vándorkiállítás, vándorkomédiás, vándorkő, vándorköltő, vándorkönyvtár, vándorköszörűs, vándorlegény, vándormadár, vándorméhész, vándormese, vándormozi, vándormunka, vándorpatkány, vándorsáska, vándorsejt, vándorserleg, vándorsólyom, vándorszínész, vándorszínház, vándorszó, vándortanító, vándortarisznya, vándorút, vándorvese, vándorzászló
Etimológia
Fordítások
Tartalom
|
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | vándor | vándorok |
| tárgyeset | vándort | vándorokat |
| részes eset | vándornak | vándoroknak |
| -val/-vel | vándorral | vándorokkal |
| -ért | vándorért | vándorokért |
| -vá/-vé | vándorrá | vándorokká |
| -ig | vándorig | vándorokig |
| -ként | vándorként | vándorokként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | vándorban | vándorokban |
| -on/-en/-ön | vándoron | vándorokon |
| -nál/-nél | vándornál | vándoroknál |
| -ba/-be | vándorba | vándorokba |
| -ra/-re | vándorra | vándorokra |
| -hoz/-hez/-höz | vándorhoz | vándorokhoz |
| -ból/-ből | vándorból | vándorokból |
| -ról/-ről | vándorról | vándorokról |
| -tól/-től | vándortól | vándoroktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | vándorom | vándoraim |
| a te | vándorod | vándoraid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
vándora | vándorai |
| a mi | vándorunk | vándoraink |
| a ti | vándorotok | vándoraitok |
| az ő | vándoruk | vándoraik |
Jegyzetek
- ↑ Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerk. Zaicz Gábor. Budapest: Tinta. 2006. ISBN 963-7094-01-6