ész
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈeːs]
Főnév
ész
- Egy egyén agyának a gondolkodási képessége.
Etimológia
Egy ótörök *es szóból, vö. kirgiz эс.
Fordítások
Tartalom
Szinonimák
Származékok
- észbeli, esztelen, eszű
- (összetételek): észrevesz
- (kifejezések): észben tart, eszébe jut, ésszel felér, megjön az esze