ész

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈeːs]

Főnév

ész

  1. Egy egyén agyának a gondolkodási képessége.

Etimológia

A szó az indogermán ueid gyökből ered, ami észlelnit jelent, ez a germán wis, és wid, ebből lesz az ész szó, ahogy a vita és az ész egy szavak, mindegyik germán.

Fordítások

Szinonimák

Származékok

Szókapcsolatok