író
Megjelenés
Kiejtés
- IPA: [ ˈiːroː]
Főnév
író
- Olyan személy, aki irodalmi szövegeket ír.
- (konyha) A vajgyártás mellékterméke, savanykás ízű, híg, tejhez hasonló színű folyadék.
Etimológia
ír folyamatos melléknévi igeneve.
Fordítások
az írással hivatászerűen foglalkozó férfi
tejtermék
|
|
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | író | írók |
| tárgyeset | írót | írókat |
| részes eset | írónak | íróknak |
| -val/-vel | íróval | írókkal |
| -ért | íróért | írókért |
| -vá/-vé | íróvá | írókká |
| -ig | íróig | írókig |
| -ként | íróként | írókként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | íróban | írókban |
| -on/-en/-ön | írón | írókon |
| -nál/-nél | írónál | íróknál |
| -ba/-be | íróba | írókba |
| -ra/-re | íróra | írókra |
| -hoz/-hez/-höz | íróhoz | írókhoz |
| -ból/-ből | íróból | írókból |
| -ról/-ről | íróról | írókról |
| -tól/-től | írótól | íróktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | íróm | íróim |
| a te | íród | íróid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
írója | írói |
| a mi | írónk | íróink |
| a ti | írótok | íróitok |
| az ő | írójuk | íróik |
Származékok
- írói
- (összetételek): íróasztal, íróasztalfiók, íróasztalka, íróeszköz, írófüzet, írógárda, írógép, írógépasztal, írógépjavítás, írógépszalag, írógörcs, írókedv, íróképesség, írókészlet, írókészség, írókészülék, írólap, írómappa, írómesterség, írópapír, írópolc, írószer, írószerkezet, írószerszám, írószoba, írószövetség, írótoll, írótömb, íróvessző, íróvilág
Melléknév
író
Kategóriák:
- magyar szótár
- magyar lemmák
- magyar főnevek
- hu:Konyha
- magyar folyamatos melléknévi igenevek
- magyar-afrikaans szótár
- magyar-angol szótár
- magyar-arab szótár
- magyar-francia szótár
- magyar-kínai szótár
- magyar-német szótár
- magyar-orosz szótár
- magyar-perzsa szótár
- magyar-spanyol szótár
- magyar-szerbhorvát szótár
- magyar melléknevek
- hu:Foglalkozások