űrutazás

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈyːrutɒzaːʃ]

Főnév

űrutazás

  1. A földi légkör feletti repülés.

Etimológia

űr +‎ utazás, a német Raumfahrt szó tükörfordítása

Fordítások

Ragozás

űrutazás ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset űrutazás űrutazások
tárgyeset űrutazást űrutazásokat
részes eset űrutazásnak űrutazásoknak
-val/-vel űrutazással űrutazásokkal
-ért űrutazásért űrutazásokért
-vá/-vé űrutazássá űrutazásokká
-ig űrutazásig űrutazásokig
-ként űrutazásként űrutazásokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben űrutazásban űrutazásokban
-on/-en/-ön űrutazáson űrutazásokon
-nál/-nél űrutazásnál űrutazásoknál
-ba/-be űrutazásba űrutazásokba
-ra/-re űrutazásra űrutazásokra
-hoz/-hez/-höz űrutazáshoz űrutazásokhoz
-ból/-ből űrutazásból űrutazásokból
-ról/-ről űrutazásról űrutazásokról
-tól/-től űrutazástól űrutazásoktól
űrutazás birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én űrutazásom űrutazásaim
a te űrutazásod űrutazásaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
űrutazása űrutazásai
a mi űrutazásunk űrutazásaink
a ti űrutazásotok űrutazásaitok
az ő űrutazásuk űrutazásaik