bont

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbont]

Tárgyas ige

bont

  1. Bonyolult dolgot kinyit, szétnyit.
  2. Jogi kapcsolatot megszüntet.

Etimológia

Tkp. bomlít, lásd a bomlik szócikket.

Származékok

Ragozás

Román

Melléknév

bont hn vagy sn (nőnemű egyes szám boantă, hímnemű többesszám bonți, nőnemű és semlegesnemű többesszám boante)

  1. tompa