burkol

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈburkol]

Ige

burkol

  1. beborít
  2. (szleng) eszik

Származékok

Etimológia

burok +‎ -ol

Ragozás