el

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Flag of Hungary.svg Magyar

Határozószó

el

  1. távolodó irányban.

Igekötő

  1. távolodó irányban.

Névelő

  1. távolodó irányban.

Etimológia

  1. Az ‘elülső rész’ értelmű régi el főnévvel ma formailag azonos, de eredetileg. 'elé' volt - az é irányhatározó raggal bővülve -, majd a végmagánhangzó megrövidült, s végül (a 15.-16. században) lekopott. Eredetének megfelelően jelentése is ‘'előre’' volt, majd kibővült a távolodás, a kezdés, bevégzés stb. jelentéskörével. Lásd még elő. -(Szókincsháló szótár)

Fordítások

Flag of the Faroe Islands.svg Feröeri

Főnév

el(n)

  1. áram

Ragozás

n3s Egyes szám
Határozatlan Határozott
Alanyeset el elið
Tárgyeset el elið
Részes eset eli elinum
Birtokos eset els elsins

Szinonimák

  1. ravmagn

Flag of Romania.svg Román

Névmás

el

el masculin feminin
nominativ-acuzativ singular el, îl ea, o
plural ei, i, îi ele, le
genitiv-dativ singular lui, i, îi ei, i, îi
plural lor, le, li lor, le, li
  1. ő

Flag of Spain.svg Spanyol

Névelő

el (m)

  1. a, az

Flag of Sweden.svg Svéd

Főnév

el (u.)

  1. elektromosság
  2. villamosság

Flag of Turkey.svg Török

Főnév

el

  1. kéz, közvetítés, út. | birtoklás, tulajdon. | irányítás, uralom.
  2. idegen. | ország, nép, nemzetség, törzs.

[1]

  1. Csáki Éva Török-magyar szótár, Balassi Kiadó, Budapest, 2001. ISBN 963 506 378 4