el
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈɛl]
Határozószó
el
- távolodó irányban.
Igekötő
- távolodó irányban.
Névelő
- távolodó irányban.
Etimológia
- Az ‘elülső rész’ értelmű régi el főnévvel ma formailag azonos, de eredetileg. 'elé' volt - az é irányhatározó raggal bővülve -, majd a végmagánhangzó megrövidült, s végül (a 15.-16. században) lekopott. Eredetének megfelelően jelentése is ‘'előre’' volt, majd kibővült a távolodás, a kezdés, bevégzés stb. jelentéskörével. Lásd még elő. -(Szókincsháló szótár)
Fordítások
Feröeri
Főnév
el sn
Ragozás
n3s | Egyes szám | |
Határozatlan | Határozott | |
Alanyeset | el | elið |
Tárgyeset | el | elið |
Részes eset | eli | elinum |
Birtokos eset | els | elsins |
Szinonimák
Román
Névmás
el
el | masculin | feminin | |
nominativ-acuzativ | singular | el, îl | ea, o |
plural | ei, i, îi | ele, le | |
genitiv-dativ | singular | lui, i, îi | ei, i, îi |
plural | lor, le, li | lor, le, li |
Spanyol
Kiejtés
- IPA: /el/, [el]
Névelő
el hn
Svéd
Főnév
elen kn
Török
Főnév
el
- kéz, közvetítés, út. | birtoklás, tulajdon. | irányítás, uralom.
- idegen. | ország, nép, nemzetség, törzs.
- ↑ Csáki Éva Török-magyar szótár, Balassi Kiadó, Budapest, 2001. ISBN 963 506 378 4
Kategória:
- magyar szótár
- magyar lemmák
- magyar határozószók
- magyar-angol szótár
- magyar-német szótár
- feröeri-magyar szótár
- feröeri semlegesnemű főnevek
- feröeri szinonimaszótár
- román-magyar szótár
- román névmások
- spanyol-magyar szótár
- spanyol 1 szótagú szavak
- spanyol névelők
- svéd-magyar szótár
- svéd közösnemű főnevek
- török-magyar szótár
- török főnevek
- magyar névelők
- magyar igekötők