felkiáltójel

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
felkiáltójel

Magyar

Kiejtés

  • IPA: /ˈfɛlkiaːltoːjɛl/
  • Hang hallgatás
  • Elválasztás: fel-ki-ál-tó-jel

Főnév

felkiáltójel

  1. Felkiáltó, felszólító, óhajtó értelmű mondat végén v. önálló megszólítás után használt írásjel.

Etimológia

felkiáltó +‎ jel, a német Ausrufezeichen szó tükörfordítása

Fordítások

Ragozás

felkiáltójel ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset felkiáltójel felkiáltójelek
tárgyeset felkiáltójelet felkiáltójeleket
részes eset felkiáltójelnek felkiáltójeleknek
-val/-vel felkiáltójellel felkiáltójelekkel
-ért felkiáltójelért felkiáltójelekért
-vá/-vé felkiáltójellé felkiáltójelekké
-ig felkiáltójelig felkiáltójelekig
-ként felkiáltójelként felkiáltójelekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben felkiáltójelben felkiáltójelekben
-on/-en/-ön felkiáltójelen felkiáltójeleken
-nál/-nél felkiáltójelnél felkiáltójeleknél
-ba/-be felkiáltójelbe felkiáltójelekbe
-ra/-re felkiáltójelre felkiáltójelekre
-hoz/-hez/-höz felkiáltójelhez felkiáltójelekhez
-ból/-ből felkiáltójelből felkiáltójelekből
-ról/-ről felkiáltójelről felkiáltójelekről
-tól/-től felkiáltójeltől felkiáltójelektől
felkiáltójel birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én felkiáltójelem felkiáltójeleim
a te felkiáltójeled felkiáltójeleid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
felkiáltójele felkiáltójelei
a mi felkiáltójelünk felkiáltójeleink
a ti felkiáltójeletek felkiáltójeleitek
az ő felkiáltójelük felkiáltójeleik

Gyakoriság

  • 3

Forrás