felkiáltójel

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
felkiáltójel

Flag of Hungary.svg Magyar

Kiejtés

  • IPA : /ˈfɛlkiaːltoːjɛl/
  • Sound hallgatás
  • Elválasztás: fel-ki-ál-tó-jel

Főnév

felkiáltójel

  1. Felkiáltó, felszólító, óhajtó értelmű mondat végén v. önálló megszólítás után használt írásjel.

Etimológia

felkiáltó + jel, a német Ausrufezeichen szó tükörfordítása

Fordítások


Ragozás

felkiáltójel birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én felkiáltójelem felkiáltójeleim
a te felkiáltójeled felkiáltójeleid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
felkiáltójele felkiáltójelei
a mi felkiáltójelünk felkiáltójeleink
a ti felkiáltójeletek felkiáltójeleitek
az ő felkiáltójelük felkiáltójeleik

Gyakoriság

  • 3

Forrás