jel

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈjɛl]

Főnév

jel

1. A valóságnak egy érzékszerveinkkel felfogható (látható, tapintható, hallható) darabja, része.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. finn jälki.

Fordítások

Tartalom

afrikaans: teken (af) albán: shenjë (sq) nn angol: sign (en) arab: إِشَارَة‎ (ar) nn (ʔišāra) aromán: semnu (roa-rup) asszámi: চিন (as) (sin) azeri: ǝlamǝt (az), nişan (az), işarǝ (az) belarusz: знак (be) hn (znak) bolgár: знак (bg) hn (znak) cigány: somno (rom), pucsél (rom) cseh: znamení (cs) sn dán: tegn (da) sn erza: знак (myv) (znak) eszperantó: signo (eo) eve: dzesi (ee) feröeri: merki (fo) sn finn: merkki (fi), osoitus (fi) francia: signe (fr) hn friuli: mot (fur), segn (fur) galiciai: sinal (gl) hn görög: σημάδι (el) (simádi) héber: סימן‎ (he) hn, אות‎ (he) hn holland: teken (nl) japán: 印 (ja) (しるし, shirushi) katalán: senyal (ca) kínai: 標誌 (zh), 标志 (zh) (biāozhì), 跡象 (zh), 迹象 (zh) (jìxiàng) komi zürjén: пас (pas) koreai: 신호 (ko) (sinho) kurd: işaret (ku), nîşan (ku), نیشانه‌‎ (ku) (nîşane)

latin: signum (la) sn lengyel: znak (pl) hn macedón: знак (mk) hn (znak), ишарет (mk) hn (išaret) maláj: tanda (ms), isyarat (ms) mezei mari: пале (mhr) (pale) mongol: бэлэг (mn) (beleg) német: Zeichen (de) sn, Anzeichen (de) sn, Marke (de) nn norvég: tegn (no) sn norvég nynorsk: teikn (nn) sn provanszál: senh (oc) olasz: segno (it) hn, indicazione (it) nn, insegna (it) nn orosz: знак (ru) hn (znak) óangol: mǣl (ang) örmény: նշան (hy) (nšan) portugál: sinal (pt) hn román: semn (ro) romans: segn (rm), ensaina (rm) spanyol: signo (es) hn, muestra (es) nn svéd: tecken (sv) szerbhorvát: знак (sh) hn, znak (sh) telugu: సూచన (te) (sūcana) török: işaret (tr), nişan (tr) udmurt: пус (udm) (pus) vietnámi: con dấu (vi), tín hiệu (vi) walesi: arwydd (cy) hn zazaki: nîşon (diq)

Ragozás

jel ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	jel	jelek
tárgyeset	jelt	jeleket
részes eset	jelnek	jeleknek
-val/-vel	jellel	jelekkel
-ért	jelért	jelekért
-vá/-vé	jellé	jelekké
-ig	jelig	jelekig
-ként	jelként	jelekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	jelben	jelekben
-on/-en/-ön	jelen	jeleken
-nál/-nél	jelnél	jeleknél
-ba/-be	jelbe	jelekbe
-ra/-re	jelre	jelekre
-hoz/-hez/-höz	jelhez	jelekhez
-ból/-ből	jelből	jelekből
-ról/-ről	jelről	jelekről
-tól/-től	jeltől	jelektől

jel birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	jelem	jeleim
a te	jeled	jeleid
az ő/ön/maga az önök/maguk	jele	jelei
a mi	jelünk	jeleink
a ti	jeletek	jeleitek
az ő	jelük	jeleik

Származékok

• (összetételek): anyajel, bűnjel, életjel, felkiáltójel, fényjel, felségjel, füttyjel, gondolatjel, gyökjel, hangulatjel, határjel, hiányjel, hívójel, hullámjel, idézőjel, írásjel, ismertetőjel, jeladás, jeladó, jelbeszéd, jelenet, jelenkor, jelenlét, jelmagyarázat, jelmez, jelrendszer, jelszó, jeltelen, jelvény, jelzálog, morzejel, nagykötőjel, pluszjel, rendjel, szintjel, tanújel, térképjel, vegyjel, vízállásjel, vízjel, zárójel

További információk

• jel - Értelmező szótár (MEK)
• jel - Etimológiai szótár (UMIL)
• jel - Szótár.net (hu-hu)
• jel - DeepL (hu-de)
• jel - Яндекс (hu-ru)
• jel - Google (hu-en)
• jel - Helyesírási szótár (MTA)
• jel - Wikidata
• jel - Wikipédia (magyar)