jel

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈjɛl]

Főnév

jel

  1. A valóságnak egy érzékszerveinkkel felfogható (látható, tapintható, hallható) darabja, része.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. finn jälki.

Fordítások

Ragozás

jel ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset jel jelek
tárgyeset jelt jeleket
részes eset jelnek jeleknek
-val/-vel jellel jelekkel
-ért jelért jelekért
-vá/-vé jellé jelekké
-ig jelig jelekig
-ként jelként jelekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben jelben jelekben
-on/-en/-ön jelen jeleken
-nál/-nél jelnél jeleknél
-ba/-be jelbe jelekbe
-ra/-re jelre jelekre
-hoz/-hez/-höz jelhez jelekhez
-ból/-ből jelből jelekből
-ról/-ről jelről jelekről
-tól/-től jeltől jelektől
jel birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én jelem jeleim
a te jeled jeleid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
jele jelei
a mi jelünk jeleink
a ti jeletek jeleitek
az ő jelük jeleik

Származékok

További információk

  • jel - A magyar nyelv értelmező szótára
  • jel - Új magyar etimológiai szótár
  • jel - Szótár.net (hu-hu)
  • jel - DeepL Translator (hu-de)
  • jel - Яндекс Переводчик (hu-ru)
  • jel - Google Translate (hu-en)
  • jel - Akadémiai helyesírási szótár
  • jel - Wikipédia (magyar)