hón

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Flag of Hungary.svg Magyar

Főnév

hón

  1. Hónalj.
    valakinek a hóna alatt (alá, alól)
    a hónaljában, ill. abba, abból
    leszorított felső karja és az oldala között (közé, közül)
    A hóna alatt viszi a táskát.
  2. (bizalmas) Valakinek a hóna alá nyúl - (helyesebben:) felkarol valakit

Származékok

Etimológia

Finnugor eredetű.

Ragozás

hón ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset hón hónok
tárgyeset hónt hónokat
részes eset hónnak hónoknak
-val/-vel hónnal hónokkal
-ért hónért hónokért
-vá/-vé hónná hónokká
-ig hónig hónokig
-ként hónként hónokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben hónban hónokban
-on/-en/-ön hónon hónokon
-nál/-nél hónnál hónoknál
-ba/-be hónba hónokba
-ra/-re hónra hónokra
-hoz/-hez/-höz hónhoz hónokhoz
-ból/-ből hónból hónokból
-ról/-ről hónról hónokról
-tól/-től hóntól hónoktól
hón birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én hónom hónaim
a te hónod hónaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
hóna hónai
a mi hónunk hónaink
a ti hónotok hónaitok
az ő hónuk hónaik

Forrás