Ugrás a tartalomhoz

kentern

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: /kɛntɛɐ̯n/

Ige

kentern (gyenge, E/3 jelen kentert, múlt kenterte, befejezett gekentert, segédige haben)

  1. (hajózás) felborul
  2. felfordul

Igeragozás