nyál

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɲaːl]

Főnév

nyál

1. A szájban keletkező, a rágást segítő vízszerű folyadék.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból.

Fordítások

Tartalom

angol: saliva, spittle asszámi: থুই (thui) azeri: tüpürcək bengáli: থুথু (thuthu) breton: halo hn cigány: saly, szálya, szálye, szályé, csungár, sungár cseh: slina nn erza: сельге (selʹge) eszperantó: salivo észt: sülg finn: sylki francia: salive nn görög: σίελος hn (síelos), σάλιο sn (sálio) ír: seile krími tatár: silekiy kurd: tifû

latin: saliva nn lett: siekalas litván: seilės nn tsz német: Speichel hn norvég: spytt ógörög: σίελον sn (síelon) örmény: թուք (tʿukʿ) román: salivă nn spanyol: baba, saliva svéd: spott szerbhorvát: pljuvačka nn, slina nn szlovák: slina nn szlovén: slína nn török: tükürük, salya zazaki: tû