pincér

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈpint͡seːr]

Főnév

pincér

  1. éttermi alkalmazott, akinek a feladata a rendelések felvétele, az ételek felszolgálása és az edények leszedése, esetleg továbbá a számla kiállítása és az ellenérték beszedése is.

Etimológia

pince +‎ ér, a német Kellner szó tükörfordítása.

Fordítások

Ragozás

pincér ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset pincér pincérek
tárgyeset pincért pincéreket
részes eset pincérnek pincéreknek
-val/-vel pincérrel pincérekkel
-ért pincérért pincérekért
-vá/-vé pincérré pincérekké
-ig pincérig pincérekig
-ként pincérként pincérekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben pincérben pincérekben
-on/-en/-ön pincéren pincéreken
-nál/-nél pincérnél pincéreknél
-ba/-be pincérbe pincérekbe
-ra/-re pincérre pincérekre
-hoz/-hez/-höz pincérhez pincérekhez
-ból/-ből pincérből pincérekből
-ról/-ről pincérről pincérekről
-tól/-től pincértől pincérektől
pincér birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én pincérem pincéreim
a te pincéred pincéreid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
pincére pincérei
a mi pincérünk pincéreink
a ti pincéretek pincéreitek
az ő pincérük pincéreik

Szinonimák

Származékok