fúj

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈfuːj]

Tárgyas ige

fúj

  1. Ajkakat összeszorítva levegőt ereszt ki.
  2. A szél tevékenysége olyankor, amikor nincs szélcsend.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból, vö. erza пувaмс, mari пуаш, nyenyec пуць (fújni kezd).

Fordítások

Származékok

Szólások, közmondások