hit

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈhit]

Főnév

hit

  1. Meggyőződés, bizalom egy vallásban vagy eszmében.

Fordítások

Ragozás

hit ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset hit hitek
tárgyeset hitet hiteket
részes eset hitnek hiteknek
-val/-vel hittel hitekkel
-ért hitért hitekért
-vá/-vé hitté hitekké
-ig hitig hitekig
-ként hitként hitekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben hitben hitekben
-on/-en/-ön hiten hiteken
-nál/-nél hitnél hiteknél
-ba/-be hitbe hitekbe
-ra/-re hitre hitekre
-hoz/-hez/-höz hithez hitekhez
-ból/-ből hitből hitekből
-ról/-ről hitről hitekről
-tól/-től hittől hitektől
hit birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én hitem hiteim
a te hited hiteid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
hite hitei
a mi hitünk hiteink
a ti hitetek hiteitek
az ő hitük hiteik

Szinonimák

Származékok

Angol

Ige

hit (alapjelen, egyes szám harmadik személy hits, folyamatos melléknévi igenév hitting, második és harmadik alakja hitted)

  1. üt

Angol

Főnév

hit (tsz. hits)

  1. sláger