kenyér
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez

Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈkɛɲeːr]
Főnév
kenyér
- (konyha) A kenyér a Föld nagy részén az egyik legfontosabb emberi táplálék. Gabonaalapú étel; gabonalisztből vízzel és sóval dagasztott, kovásszal vagy élesztővel kelesztett, különféle alakú és méretű, kemencében kisütött vagy forró felületen, kőlapon megsütött ennivaló.
Etimológia
Ősi örökség a finnugor korból. Ugyanilyen alakú és jelentésű szó nincs a finnugor nyelvekben, de az udmurt ҝеньыр (a.m. darakása) biztosan idetartozik. Ebben az esetben a finnugor alapszó eredeti jelentése: étel.
Fordítások
Tartalom
Ragozás
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | kenyerem | kenyereim |
a te | kenyered | kenyereid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
kenyere | kenyerei |
a mi | kenyerünk | kenyereink |
a ti | kenyeretek | kenyereitek |
az ő | kenyerük | kenyereik |
Szinonimák
Származékok
- kenyerez
- (összetételek): búzakenyér, fehér kenyér, kenyéradag, kenyéradó, kenyérbél, kenyérbolt, kenyérdagasztás, kenyérdarabka, kenyérellátás, kenyérfa, kenyérfejadag, kenyérgabona, kenyérgalacsin, kenyérgomba, kenyérgombóc, kenyérgond, kenyérgyár, kenyérhéj, kenyéririgység, kenyérjegy, kenyérkereset, kenyérkereső, kenyérkosár,kenyérkérdés, kenyérkés, kenyérlepény, kenyérleső, kenyérliszt, kenyérmag,kenyérmorzsa, kenyérnekvaló, kenyérpirítás, kenyérpirító, kenyérpusztító, kenyérszalonna, kenyérszegés, kenyérszelet, kenyérszeletke, kenyérszeletelő, kenyérsütés, kenyértészta, kenyértörés, kenyérvágó, kenyérzsák, kovásztalan kenyér, rozskenyér, szultánkenyér
Kategória:
- magyar szótár
- magyar lemmák
- magyar főnevek
- hu:Konyha
- magyar-afrikaans szótár
- magyar-angol szótár
- magyar-arab szótár
- magyar-cigány szótár
- magyar-francia szótár
- magyar-kínai szótár
- magyar-német szótár
- magyar-orosz szótár
- magyar-perzsa szótár
- magyar-spanyol szótár
- magyar-szanszkrit szótár
- magyar-szerbhorvát szótár
- magyar-szotó szótár
- magyar szinonimaszótár