rend

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈrɛnd]

Főnév

rend

  1. Tárgyaknak olyan állapota, amelyben mindegyikük a megfelelő v. a szokott helyen van
  2. Cselekvésnek, történésnek megszabott egymásutánja v. megszokott alakulása
  3. szabálynak, törvénynek megfelelő állapot.
  4. közösségben követendő szabályok összessége.
  5. Államrend.
  6. Személyeknek, tárgyaknak egyenes vonalat alkotó sora
  7. Sorozatot alkotó elemek megállapodásszerű egymásutánja
  8. Lekaszált fű v. gabona sora
  9. Elvégzett munka jelentős mennyisége
  10. Egymást kiegészítő darabjaival egy összességet tevő öltözet.( Két rend alsóruha.)
  11. Szerzetesrend, lovagrend
  12. Áll Növ A családnál nagyobb, az osztálynál kisebb rendszertani egység.
mint annak a rendje
kifogástalanul
rendre
egymás után, sorjában

Etimológia

Egy szláv red (a.m. sor) szóból nazalizációval, vö. lengyel rząd. (Forrás: TESz, Akadémiai Kiadó, 1976)

Fordítások

Ragozás

rend ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset rend rendek
tárgyeset rendet rendeket
részes eset rendnek rendeknek
-val/-vel renddel rendekkel
-ért rendért rendekért
-vá/-vé renddé rendekké
-ig rendig rendekig
-ként rendként rendekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben rendben rendekben
-on/-en/-ön renden rendeken
-nál/-nél rendnél rendeknél
-ba/-be rendbe rendekbe
-ra/-re rendre rendekre
-hoz/-hez/-höz rendhez rendekhez
-ból/-ből rendből rendekből
-ról/-ről rendről rendekről
-tól/-től rendtől rendektől
rend birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én rendem rendjeim
a te rended rendjeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
rendje rendjei
a mi rendünk rendjeink
a ti rendetek rendjeitek
az ő rendjük rendjeik

Származékok

Angol

Ige

rend (third-person singular simple present rends, present participle rending, simple past and past participle rended)

  1. hasít, szaggat, szakít