rend

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈrɛnd]

Főnév

rend

  1. Tárgyak, folyamatok áttekinthető sora, állapota.
  2. (matematika)

Etimológia

A rend szó az indogermán ar, ra gyökből ered, ami a magyar ra és rá, ebből erednek a germán szavak, mint rak és rege. A rend a ratio, a harmónia, a germán raid. A szó tehát a ra gyökből jön és a germán raid.

Ragozás

rend ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset rend rendek
tárgyeset rendet rendeket
részes eset rendnek rendeknek
-val/-vel renddel rendekkel
-ért rendért rendekért
-vá/-vé renddé rendekké
-ig rendig rendekig
-ként rendként rendekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben rendben rendekben
-on/-en/-ön renden rendeken
-nál/-nél rendnél rendeknél
-ba/-be rendbe rendekbe
-ra/-re rendre rendekre
-hoz/-hez/-höz rendhez rendekhez
-ból/-ből rendből rendekből
-ról/-ről rendről rendekről
-tól/-től rendtől rendektől
rend birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én rendem rendjeim
a te rended rendjeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
rendje rendjei
a mi rendünk rendjeink
a ti rendetek rendjeitek
az ő rendjük rendjeik

Származékok

Angol

Ige

rend

  1. hasít, szaggat, szakít