személy

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈsɛmeːj]

Főnév

személy

  1. Egy ember egyedi volta; saját tulajdonságainak, fizikai testi valójának összessége.
  2. (hivatalos) Egy ember. Hivatali szóhasználatban egy pontosan meghatározott, de meg nem nevezett ember.
  3. (nyelvtan) Az alany kategóriája. A beszélőnek, a megszólított személynek és más személyeknek (a mondat alanyának) a viszonyát kifejező nyelvtani megnevezés.
  4. (jogtudomány) Jogi személy. Jogviszonyban részvételre jogosult egyén vagy csoport (szervezet). Ez azt jelenti például, hogy perelhető és pert indíthat.

Szinonimák

Származékok

Szókapcsolatok

Fordítások

Ragozás

személy ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset személy személyek
tárgyeset személyt személyeket
részes eset személynek személyeknek
-val/-vel személlyel személyekkel
-ért személyért személyekért
-vá/-vé személlyé személyekké
-ig személyig személyekig
-ként személyként személyekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben személyben személyekben
-on/-en/-ön személyen személyeken
-nál/-nél személynél személyeknél
-ba/-be személybe személyekbe
-ra/-re személyre személyekre
-hoz/-hez/-höz személyhez személyekhez
-ból/-ből személyből személyekből
-ról/-ről személyről személyekről
-tól/-től személytől személyektől
személy birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én személyem személyeim
a te személyed személyeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
személye személyei
a mi személyünk személyeink
a ti személyetek személyeitek
az ő személyük személyeik

További információk

  • személy - A magyar nyelv értelmező szótára
  • személy - Új magyar etimológiai szótár
  • személy - Szótár.net (hu-hu)
  • személy - DeepL Translator (hu-de)
  • személy - Яндекс Переводчик (hu-ru)
  • személy - Google Translate (hu-en)
  • személy - Akadémiai helyesírási szótár
  • személy - Wikipédia (magyar)