én

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈeːn]

Személyes névmás

én

  1. Egyes szám, első személy; saját magam, önmagam, jómagam.

Etimológia

  • Ősi örökség az uráli korból, vö. finn minä, erza мон, komi ме, udmurt мон, nyenyec мань.
  • A feltevések szerint a magyar névmás eredeti alakja *men lehetett, és ez rövidült meg (*en), és ebből lett a mai én.
  • Az uráli szó esetleg távoli rokonságban állhat némelyik hasonló jelentésű indoeurópai szóval, vö. ír , kurd min.
  • Az uráli névmás nagyon hasonlít a hasonló jelentésű indoeurópai névmások tárgyeseti alakjához, vö. latin me.
  • Az esetleges uráli/indoeurópai kapcsolat további vizsgálatra szorul.
  • Lásd még a mi (személyes névmás) szócikket.

Fordítások

magyar személyes névmások - alanyeset
én - te - ő - mi - ti - ők