νόμος

Görög

Főnév

νόμος • (nómos) hn

1. törvény

Ógörög

νόμος (nómos)

Kiejtés

 

• IPA: /nó.mos/ → /ˈno.mos/ → /ˈno.mos/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /nó.mos/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈno.mos/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈno.mos/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈno.mos/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈno.mos/

Főnév

νόμος • (nómos) hn (genitivus νόμου); második ragozás

1. legelő
2. vidék
3. használat
4. szokás
5. szabály
6. törvény