bel

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbɛl]

Melléknév

bel

  1. nem önálló, azaz nem különálló szó, előtagként (ú.m. bel-), névszóhoz járulva annak - vmihez viszonyított - külső v. belső mivoltát jelöli.
  2. be igekötő + l képző.

Albán

Főnév

bel

  1. ásó

Holland

Főnév

bel hn

  1. harang

Szlovén

Melléknév

bel

  1. fehér

Etimológia

Lásd a magyar Belgrád helynevet.

Török

Főnév

bel

  1. ásó