méreg
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈmeːrɛɡ]
Főnév
méreg
- Olyan anyag, amely élő szervezettel érintkezve abban károsodást, betegséget vagy halált okoz.
- Erős érzelmi állapot.
Etimológia
Ősi örökség a finnugor korból, vö. finn myrkky. A finnugor szó iráni eredetű, vö. oszét марг.
Fordítások
Tartalom
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | méreg | méregek |
tárgyeset | méreget | méregeket |
részes eset | méregnek | méregeknek |
-val/-vel | méreggel | méregekkel |
-ért | méregért | méregekért |
-vá/-vé | méreggé | méregekké |
-ig | méregig | méregekig |
-ként | méregként | méregekként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | méregben | méregekben |
-on/-en/-ön | méregen | méregeken |
-nál/-nél | méregnél | méregeknél |
-ba/-be | méregbe | méregekbe |
-ra/-re | méregre | méregekre |
-hoz/-hez/-höz | méreghez | méregekhez |
-ból/-ből | méregből | méregekből |
-ról/-ről | méregről | méregekről |
-tól/-től | méregtől | méregektől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | mérgem | mérgeim |
a te | mérged | mérgeid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
mérge | mérgei |
a mi | mérgünk | mérgeink |
a ti | mérgetek | mérgeitek |
az ő | mérgük | mérgeik |
Szinonimák
Származékok
- mérges, mérgez, méregtelen
- (összetételek): ellenméreg, hullaméreg, kígyóméreg, méreganyag, méregcsepp, méregdrága, méregellenes, méregerős, méregfog, méreggóc, méregital, méregkeverő, méregmirigy, méregpohár, méregraktár, méregtarisznya, méregzacskó, méregzöld, méregzsák, nyílméreg, patkányméreg, pulykaméreg
Kategória:
- magyar szótár
- magyar lemmák
- magyar főnevek
- magyar-afrikaans szótár
- magyar-angol szótár
- magyar-arab szótár
- magyar-cigány szótár
- magyar-francia szótár
- magyar-kínai szótár
- magyar-német szótár
- magyar-orosz szótár
- magyar-perzsa szótár
- magyar-spanyol szótár
- magyar-szanszkrit szótár
- magyar-szerbhorvát szótár
- magyar szinonimaszótár