menet
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈmɛnɛt]
- Elválasztás: me‧net
Etimológia
A megy igéből.
Főnév
menet
- Együtt haladó csoport.
- Az együtt haladás tevékenysége.
- Menés, haladás.
- Ismétlődő utazás egy ismétlődése.
- A teherautó vezetőjének ez ma már az ötödik menete volt.
- Csavarmenet.
Fordítások
Tartalom
csavarmenet
Származékok
- [3] menetel
- (összetételek): [1] gyászmenet, [2] erőltetett menet, [3] menetsebesség
Határozószó
menet
- Menés közben.
Forrás
- ↑ Kosztolányi Dezső: A gyászmenet jő
- ↑ József Attila: Levegőt!
- Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6