Ugrás a tartalomhoz

menet

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈmɛnɛt]
  • Elválasztás: me‧net

Etimológia

A megy igéből.

Főnév

menet

  1. Együtt haladó csoport.
    A gyászmenet jő, s a sötét uton / halvány ajakkal vészkürtjét fuvom.[1]
  2. Az együtt haladás tevékenysége.
  3. Menés, haladás.
  4. Ismétlődő utazás egy ismétlődése.
    A teherautó vezetőjének ez ma már az ötödik menete volt.
  5. Csavarmenet.

Fordítások

Származékok

Határozószó

menet

  1. Menés közben.
    Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott / hazafelé menet?[2]

Forrás

  1. Kosztolányi Dezső: A gyászmenet jő
  2. József Attila: Levegőt!
  • Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6