Ugrás a tartalomhoz

tanár

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtɒnaːr]

Főnév

tanár

  1. oktató, főiskolát vagy egyetemet végzett pedagógus, aki oktatási intézményekben tanít. Ha nem intézményi keretek között, egyéni képzést tart, akkor magántanár.

Etimológia

tanít +‎ ár, a német Lehrer szó tükörfordítása

Szinonimák

Származékok

Fordítások

Ragozás

tanár ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset tanár tanárok
tárgyeset tanárt tanárokat
részes eset tanárnak tanároknak
-val/-vel tanárral tanárokkal
-ért tanárért tanárokért
-vá/-vé tanárrá tanárokká
-ig tanárig tanárokig
-ként tanárként tanárokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben tanárban tanárokban
-on/-en/-ön tanáron tanárokon
-nál/-nél tanárnál tanároknál
-ba/-be tanárba tanárokba
-ra/-re tanárra tanárokra
-hoz/-hez/-höz tanárhoz tanárokhoz
-ból/-ből tanárból tanárokból
-ról/-ről tanárról tanárokról
-tól/-től tanártól tanároktól
tanár birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én tanárom tanáraim
a te tanárod tanáraid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
tanára tanárai
a mi tanárunk tanáraink
a ti tanárotok tanáraitok
az ő tanáruk tanáraik