szer

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈsɛr]

Főnév

szer

1. olyan dolog, alkalmatosság, anyag, amely lehetővé teszi vagy elősegíti, megkönnyíti valaminek a létrejöttét, megvalósítását, megvalósulását.
2. (szleng): anyag, fű, kábítószer,

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból.

Származékok

• szerel, szerkeszt, szerkentyű, szerkezet, szerv.
• (összetételek): derítőszer, doppingszer, ékszer, élelmiszer, ellenszer, festőszer, fűszer, gyógyszer, hangszer, illatszer, kábítószer, lőszer, módszer, műszer, oldószer, óvszer, öblítőszer, rendszer,

szerfölött, szertartás, vegyszer

• (kifejezések): szert tesz, szerét ejti

Szókapcsolatok

• atkaölő szer

Fordítások

Tartalom

angol: substance (en) spanyol: sustancia (es) német: Mittel (de)

Ragozás

szer ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	szer	szerek
tárgyeset	szert	szereket
részes eset	szernek	szereknek
-val/-vel	szerrel	szerekkel
-ért	szerért	szerekért
-vá/-vé	szerré	szerekké
-ig	szerig	szerekig
-ként	szerként	szerekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	szerben	szerekben
-on/-en/-ön	szeren	szereken
-nál/-nél	szernél	szereknél
-ba/-be	szerbe	szerekbe
-ra/-re	szerre	szerekre
-hoz/-hez/-höz	szerhez	szerekhez
-ból/-ből	szerből	szerekből
-ról/-ről	szerről	szerekről
-tól/-től	szertől	szerektől

szer birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	szerem	szereim
a te	szered	szereid
az ő/ön/maga az önök/maguk	szere	szerei
a mi	szerünk	szereink
a ti	szeretek	szereitek
az ő	szerük	szereik