mell

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈmɛlː]

Főnév

mell

  1. A test elülső része a nyak és a has között.
  2. A női kebel.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból.

Fordítások

Ragozás

mell ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset mell mellek
tárgyeset mellet melleket
részes eset mellnek melleknek
-val/-vel mellel mellekkel
-ért mellért mellekért
-vá/-vé mellé mellekké
-ig mellig mellekig
-ként mellként mellekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben mellben mellekben
-on/-en/-ön mellen melleken
-nál/-nél mellnél melleknél
-ba/-be mellbe mellekbe
-ra/-re mellre mellekre
-hoz/-hez/-höz mellhez mellekhez
-ból/-ből mellből mellekből
-ról/-ről mellről mellekről
-tól/-től melltől mellektől
mell birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én mellem melleim
a te melled melleid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
melle mellei
a mi mellünk melleink
a ti melletek melleitek
az ő mellük melleik

Szinonimák

Származékok