кулак
| eset | e.sz. | t.sz. |
|---|---|---|
| alanyeset | кула́к | кулаки́ |
| birtokos | кулака́ | кулако́в |
| részes | кулаку́ | кулака́м |
| tárgyeset | кула́к | кулаки́ |
| eszközh. | кулако́м | кулака́ми |
| elöljárós | кулаке́ | кулака́х |
Kiejtés
- IPA: [kʊɫək]
Főnév
кулак • (kulak) hn
- ököl
- marok
- összevont/tömörített erő(k)
- bütyök, pecek, fog
- kulák
- грозить кулаком (кому) ― grozitʹ kulakom (komu) ― öklével fenyeget (vkt)
- держать в кулаке (кого) ― deržatʹ v kulake (kovo) ― markában tart (vkt)
- сжимать кулаки ― sžimatʹ kulaki ― ökölbe szorítja v. összeszorítja a kezét
- стукнуть кулаком по столу ― stuknutʹ kulakom po stolu ― öklével az asztalra csap