Ugrás a tartalomhoz

окончание

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
eset e.sz. t.sz.
alanyeset оконча́ние оконча́ния
birtokos оконча́ния оконча́ний
részes оконча́нию оконча́ниям
tárgyeset оконча́ние оконча́ния
eszközh. оконча́нием оконча́ниями
elöljárós оконча́нии оконча́ниях

окончание (okončanije)

Kiejtés

  • IPA: [ɐkənʲt͡ɕɪnʲɪje]

Főnév

окончание (okončanije) sn

  1. bevégzés, befejezés, elvégzés
  2. végződés
    окончание работыokončanije rabotya munka befejezése
    по окончании университетаpo okončanii universitetarögtön az egyetem elvégzése után
    не дождаться окончания спектакляne doždatʹsja okončanija spektakljanem várja meg az előadás végét

Lásd még