окончание
| eset | e.sz. | t.sz. |
|---|---|---|
| alanyeset | оконча́ние | оконча́ния |
| birtokos | оконча́ния | оконча́ний |
| részes | оконча́нию | оконча́ниям |
| tárgyeset | оконча́ние | оконча́ния |
| eszközh. | оконча́нием | оконча́ниями |
| elöljárós | оконча́нии | оконча́ниях |
окончание (okončanije)
Kiejtés
- IPA: [ɐkənʲt͡ɕɪnʲɪje]
Főnév
окончание • (okončanije) sn
- bevégzés, befejezés, elvégzés
- végződés
- окончание работы ― okončanije raboty ― a munka befejezése
- по окончании университета ― po okončanii universiteta ― rögtön az egyetem elvégzése után
- не дождаться окончания спектакля ― ne doždatʹsja okončanija spektaklja ― nem várja meg az előadás végét