él
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈeːl]
Főnév
él
- Kés vagy kard éles része.
- (matematika) Egy sokszög határvonalát alkotó egyenesszakaszok egyike, ahol egy poliéder két lapja egymáshoz csatlakozik.
- Az eleje valaminek.
Fordítások
Tartalom
|
|
az eleje valaminek
|
|
Származékok
Ige
él
Etimológia
- Ősi örökség az uráli korból, vö. finn elää, komi овны, mari илаш, udmurt улыны, nyenyec иле.
- Talán ide tartozik - l > r hangátvetéssel - az erza эрямс ige is.
Fordítások
Tartalom
Származékok
- élet, élhető, élhetetlen, élő
- éldegél
- (igekötős alakok): | átél | beleél | felél | fölél | kiél | különél | leél | megél | továbbél | túlél | újraél | végigél | visszaél |
Spanyol
Kiejtés
- IPA: /ˈel/, [ˈel]
Névmás
él
- ő (személyes névmás egyes szám harmadik személye, hímnem)
Lásd még
Kategória:
- magyar szótár
- magyar lemmák
- magyar főnevek
- hu:Matematika
- magyar-angol szótár
- magyar-cigány szótár
- magyar-francia szótár
- magyar-kínai szótár
- magyar-német szótár
- magyar-orosz szótár
- magyar-spanyol szótár
- magyar-arab szótár
- magyar-perzsa szótár
- magyar igék
- magyar-afrikaans szótár
- magyar-szanszkrit szótár
- magyar-szerbhorvát szótár
- magyar-szotó szótár
- spanyol-magyar szótár
- spanyol 1 szótagú szavak
- spanyol névmások