él

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈeːl]

Főnév

él

  1. Kés vagy kard éles része.
  2. (matematika) Egy sokszög határvonalát alkotó egyenesszakaszok egyike, ahol egy poliéder két lapja egymáshoz csatlakozik.
  3. Az eleje valaminek.

Fordítások

Származékok

Ige

él

  1. létezik, van

Etimológia

Fordítások

Származékok

Spanyol

Kiejtés

Névmás

él

  1. ő (személyes névmás egyes szám harmadik személye, hímnem)

Lásd még