нос

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Belarusz

нос (nos)

Kiejtés

  • IPA: [nos]

Főnév

нос hn

  1. orr

Bolgár

нос (nos)

Kiejtés

Főnév

нос hn

  1. orr

Macedón

нос (nos)

Kiejtés

Főnév

нос hn

  1. orr

Orosz

нос (nos)

Kiejtés

Főnév

нос hn

  1. orr
  2. csőr
eset e.sz. t.sz.
alanyeset но́с носы́
birtokos но́са носо́в
részes но́су носа́м
tárgyeset но́с носы́
eszközh. но́сом носа́ми
elöljárós но́се носа́х
helyhat. в/на носу́
водить за нос (кого)
(vkt) az orránál fogva vezet
говорить в нос
orrhangon beszél
задирать нос
fontoskodik, magasan hordja az orrát
зима на носу
itt a tél; közeledik a tél
клевать носом
elbóbiskol, elszundikál
курносый нос
pisze orr
на носу
küszöbön áll; hamarosan bekövetkezik
не видеть дальше своего носа
nem lát tovább az orránál
нос к носу
szemtől szembe
нос картошкой
biz krumpliorr
нос с горбинкой
görbe orr
носу не казать (куда)
nem dugja oda az orrát (vhová)
оставить с носом (кого)
lóvá tesz, átver, átejt (vkt)
остаться с носом
hoppon marad
повесить нос (на квинту)
lógatja az orrát
под (самым) носом
az orra előtt; a szeme láttára
показать нос (кому)
orrot mutat (vknek); kicsúfol (vkt)
у меня идёт кровь из носа
vérzik az orrom