лицо
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
| eset | e.sz. | t.sz. |
|---|---|---|
| alanyeset | лицо́ | ли́ца |
| birtokos | лица́ | ли́ц |
| részes | лицу́ | ли́цам |
| tárgyeset | лицо́ | ли́ца |
| eszközh. | лицо́м | ли́цами |
| elöljárós | лице́ | ли́цах |
Orosz
лицо (lico)
Főnév
лицо sn
- arc
- ábrázat
- színe, felső/elülső oldala (vmnek)
- arculat, jelleg, profil
- személy
- személyiség
- в лице (кого-л.)
- (vknek) a személyében
- главное действующее лицо
- (színház) főszereplő (személy)
- должностное лицо
- hivatalos személy
- знать (кого) в лицо
- látásból ismer (vkt)
- измениться в лице
- elváltozik az arca
- исчезнуть с лица земли
- eltűnik a föld színéről
- лицо, имеющее право на пользование
- gazd jog haszonélvező
- лицом к лицу
- szemtől szembe
- на лице написано
- átv arcára van írva
- не иметь своего лица
- nincsen sajátos jellege
- не ударить лицом в грязь
- megállja a sarat; nem vall szégyent [tkp. nem esik arccal a sárba]
- от лица (кого-л.)
- (vknek) a nevében
- показать своё настоящее лицо
- megmutatja az igazi arcát
- показать товар лицом
- kedvező színben tüntet fel (vmt)
- сказать (кому) правду в лиц о
- szemébe mondja (vknek) az igazságot
- смотреть в лицо опасности
- szembenéz a veszéllyel
- сохранить своё лицо
- megőrzi sajátos arculatát
- стереть с лица земли
- eltöröl a föld színéről
- удар в лицо
- arculcsapás
- частное лицо
- magánszemély
- черты лица
- arcvonások
- это вам к лицу
- jól illik/áll önnek [tkp. az arcához]
- это нам не к лицу
- ez nem illik hozzánk