камень
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
Belarusz
камень (kamjenʹ)
Kiejtés
- IPA: [kamʲenʲ]
Főnév
ка́мень • (kámjenʹ) hn élett (birtokos ка́меня, nominative plural камяні́, birtokos tsz. камянёў)
Orosz
камень (kamenʹ)
Kiejtés
- IPA: [kəmʲɪnʲ]
Főnév
ка́мень • (kámenʹ) hn élett (birtokos ка́мня, alanyeset tsz. ка́мни vagy каме́нья**, birtokos tsz. камне́й vagy ка́мней* vagy каме́ньев**) (* költői.) (** elavult.)
| eset | e.sz. | t.sz. |
|---|---|---|
| alanyeset | ка́мень | ка́мни |
| birtokos | ка́мня | камне́й |
| részes | ка́мню | камня́м |
| tárgyeset | ка́мень | ка́мни |
| eszközh. | ка́мнем | камня́ми |
| elöljárós | ка́мне | камня́х |
- драгоценный камень
- drágakő
- желчные камни
- orv epekő
- краеугольный камень (чего-л.)
- alapja v. sarkalatos pontja (vmnek)
- могильный камень
- sírkő
- подводный камень
- (víz alatti) sziklazátony/szirt
- точильный камень
- fenőkő, köszörűkő
- бросить (в кого) камнем
- átv is kővel megdob (vkt); átv követ vet (vkre)
- падать камнем
- kőként zuhan alá v. hull le
- у меня камень лежит на сердце
- nagy kő nyomja a szívemet
- у меня камень с души свалился
- nagy kő esett le a szívemről
- камня на камне не оставить
- földig lerombol (vmt) [tkp. követ kövön nem hagy]