ухо

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Bolgár

ухо (uho)

Kiejtés

  • IPA: [uxɔ]

Főnév

ухо sn

  1. fül

Etimológia

Tkp. uho.


eset e.sz. t.sz.
alanyeset у́хо у́ши
birtokos у́ха уше́й
részes у́ху уша́м
tárgyeset у́хо у́ши
eszközh. у́хом уша́ми
elöljárós у́хе уша́х

Orosz

ухо (uxo)

Kiejtés

Főnév

ухо sn

  1. fül
быть по уши в долгах
nyakig úszik az adósságban
быть тугим на ухо
nagyot hall
в одно ухо входит, в другое выходит
az egyik fülén be, a másikon ki
влюбиться по уши (в кого)
fülig beleszeret v. biz beleesik (vkbe)
дать (кому) в ухо v. по уху
durva leken egy pofont, szájon vág
держать ухо востро
éberen figyel/ügyel, résen van
заткнуть уши
bedugja/befogja a fülét
поводить ушами
hegyezi a fülét
покраснеть до ушей
a füle tövéig elpirul
пропустить мимо ушей
elengedi a füle mellett
слушать краем уха
fél füllel hallgat (vmt)
среднее ухо
orv középfül
у него звон в ушах
cseng a füle
и у стен есть уши
a falnak is füle van
уши вянут от этого
ezt hallgatni is rossz [tkp. a fül is lekonyul ettől]