Ugrás a tartalomhoz

конец

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
eset e.sz. t.sz.
alanyeset коне́ц концы́
birtokos конца́ концо́в
részes концу́ конца́м
tárgyeset коне́ц концы́
eszközh. концо́м конца́ми
elöljárós конце́ конца́х

конец (konec)

Kiejtés

  • IPA: [kənʲɪt͡s]

Főnév

коне́ц (konéchn élett (birtokos конца́, alanyeset tsz. концы́, birtokos tsz. концо́в)

  1. vég
    в конце концовv konce koncovvégül is
    тупой конец карандашаtupoj konec karandašaa ceruza tompa vége
    конец верёвкиkonec verjóvkia kötél vége
    конец дорогиkonec dorogiaz út vége
    конец крылаkonec krylaszárnyvég
    конец палкиkonec palkia bot vége
    на самом конце деревниna samom konce derevnia falu legszélén
    сидеть в конце столаsidetʹ v konce stolaaz asztal végén ül
    конец зимыkonec zimya tél vége
    конец месяцаkonec mesjacaa hónap vége
    конец рабочего дняkonec rabočevo dnjaa munkanap vége
    конец сезонаkonec sezona{az idény/a szezon} vége
    к концу годаk koncu godaaz év vége felé
    конец войныkonec vojnya háború vége
    конец матчаkonec matčaa mérkőzés vége
    конец обедаkonec obedaaz ebéd vége
    конец отпускаkonec otpuskaa szabadság vége
    конец предложенияkonec predloženijaa mondat vége
    конец романаkonec romanaa regény vége

Lásd még