конец

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
eset e.sz. t.sz.
alanyeset коне́ц концы́
birtokos конца́ концо́в
részes концу́ конца́м
tárgyeset коне́ц концы́
eszközh. концо́м конца́ми
elöljárós конце́ конца́х

Orosz

конец (konec)

Kiejtés

  • IPA: [kənʲɪt͡s]

Főnév

коне́ц (konéchn élett (birtokos конца́, alanyeset tsz. концы́, birtokos tsz. концо́в)

  1. vég
тупой конец карандаша
a ceruza tompa vége
конец верёвки
a kötél vége
конец дороги
az út vége
конец крыла
szárnyvég
конец палки
a bot vége
на самом конце деревни
a falu legszélén
сидеть в конце стола
az asztal végén ül
конец зимы
a tél vége
конец месяца
a hónap vége
конец рабочего дня
a munkanap vége
конец сезона
{az idény/a szezon} vége
к концу года
az év vége felé
конец войны
a háború vége
конец матча
a mérkőzés vége
конец обеда
az ebéd vége
конец отпуска
a szabadság vége
конец предложения
a mondat vége
конец романа
a regény vége