отмечать
Megjelenés
| jelen | múlt | felsz. | |
|---|---|---|---|
| я | отмеча́ю | отмеча́л отмеча́ла |
|
| ты | отмеча́ешь | отмеча́л отмеча́ла |
отмеча́й |
| он она оно |
отмеча́ет | отмеча́л отмеча́ла отмеча́ло |
|
| мы | отмеча́ем | отмеча́ли | |
| вы | отмеча́ете | отмеча́ли | отмеча́йте |
| они | отмеча́ют | отмеча́ли | |
| akt. part. jelen | отмеча́ющий | ||
| akt. part. múlt | отмеча́вший | ||
| gerundium jelen | отмеча́я | ||
| gerundium múlt | отмеча́в, отмеча́вши | ||
| passz. part. jelen | отмеча́емый | ||
| passz. part. múlt | — | ||
| jövő | буду/будешь… отмеча́ть | ||
отмечать (otmečatʹ)
Kiejtés
- IPA: [ɐtmʲɪt͡ɕɪtʲ]
Ige
отмечать
- megjelöl, megjelez; jellel ellát
- figyelmet fordít v. felfigyel (vmre); észrevesz (vmt)
- kiemel, hangsúlyoz (vmt) [pl. előadásban]
- megemlít, megjegyez
- (ünnepélyesen) megemlékezik (vmről)
- отмечать (чьи-л.) достижения ― otmečatʹ (čʹi-l.) dostiženija ― felfigyel (vknek) az eredményeire/sikereire
- отмечать годовщину (чего-л.) ― otmečatʹ godovščinu (čego-l.) ― megemlékezik (vmnek) az évfordulójáról
- следует отметить ― sledujet otmetitʹ ― meg kell jegyezni